Kép
Képeslap
1930-as évek

Az egyik legismertebb szentendrei zsidó üzlettulajdonos dédunokája vall szentendrei emlékeiről. A szentendrei Fő téren lévő, Weisz Márk és Fia cégjelzésű fűszerüzlet a legpatinásabb kereskedés volt a városban. Számos képeslap őrzi az emlékét, többet maga az azonos nevű cég adott ki.

Vágó István (villamosmérnök, sz.: 1924): „A család szentendrei volt. Gyerekkoromban a Fő téren lévő fűszerüzlet portálján még látható volt dédnagyapám neve: Weisz Márk. ... A nyarakat Szentendrén töltöttük. Itt Nagyapámnak a Duna parton volt egy egyemeletes bérháza. (Ez látható a képeslapon.) A házat egy ősöm építette, az engedélyt zsidó léte ellenére azért kaphatta meg, mert részt vett a szabadságharcban. Ez az épület volt Szentendrén az első emeletes lakóház. A házhoz tartozott egy külön földszintes épület is. Ebben nyaraltunk mi egy szoba-konyhás lakásban. ... A szentendrei zsidó templomot valamelyik ősöm, valószínűleg üknagyapám építette. A templommal egy épületben volt a zsidó elemi iskola és a samesz (templomszolga) lakása. Az iskolában valamennyi osztály diákja egy osztályban foglalt helyet. A tanító egyúttal kántor is volt. Egy másik kántor végezte a sakteri feladatokat és a körülmetéléseket is. ... Sokan szerettek nyáron itt nyaralni. Szentendrei házunkban sokszor meglátogatott bennünket Komlós Aladár és felesége Palotai Erzsi. Komlós már ebben az időben ismert irodalmár volt, a felszabadulás után egyetemi tanár lett. Palotai Erzsi pedig előadó művésznő volt. Komlós Aladár kérésére Palotai Erzsi testvére, Palotai Boris, az írónő a nyaralónkban töltött egy-két hetet. Többször meglátogatott bennünket Karinthy Frigyes Ada nevű testvére egy szociáldemokrata képviselő feleségével. ... Később a nyaralónk az Izbégre vezető úton a Fő tértől kb. 1 km távolágra helyezkedett el. A szentendrei nyarakra mindig nosztalgiával gondolok vissza. Itt a velem közel egykorúakból nagyon jó társaság alakult ki. Volt kerékpárunk, csónakunk. A Szentendrei szigeten lévő homokos strandra jártunk át szórakozni, sportolni. Megtanultam a Dunában úszni. Többen a homokban egymás mellett fekve olvastuk lapokra szétszedett P. Haward regényeit úgy, hogy a lapokat egymásnak sorba adtuk tovább. A homokban labdáztunk, rögbiztünk. A szabadban föztünk lecsót, halászlét, a levegőben forgott a palacsinta. A Dunán evezés közben kis szigeteket találtunk, ezeknek nevet adtunk. A szigetekre azok nevével zászlókat tűztünk. Kerékpárral túrákat tettünk. Többször színházat rendeztünk. A színpad elkészítéséhez egyik sör nagykereskedőtől üres sörös hordókat, egy faárustól pedig deszkákat szereztünk be. A holmik kölcsönzéséért ingyen jegyeket adtunk. A függönyt is valahogy megoldottuk. A nézőtérre széksorokat helyeztünk el. Szóval a mi amatőr színházunk rendelkezett egy valódi színház legfontosabb jellegzetességével. Elsősorban rövid kabaré tréfákat, egyfelvonásos darabokat játszottunk. Bátyámmal Hacsek és Sajó figuráját elevenítettük fel. Annyira értettük egymást, ha egy poén nem jött jól ki, egyikünk egy újabb poént kezdett el – olyan szöveggel, ami nem volt a megbeszélt műsorban – másikunk azonnal vette a lapot, miközben a közönség a spontán változtatást nem vehette észre. A bevételt jótékonysági célra fordítottuk. Szóval fiatalok voltunk, és éltük világunkat…”

A teljes önéletrajzi írás eredeti útja: https://sites.google.com/site/19vago24/

 

2012
2012
FEMUZ

Weisz Márk leszármazotta, Vágó István

Értékeld a tartalmat:
Még nincs értékelve