Kép
Fotó
1960

Szentendrén 1960-ban készített felvételek akkor hagyományosnak tartott módon megterített karácsonyi asztalról.

2012
2012
PMMI

Szerb karácsonyi terített asztal 1960

Értékeld a tartalmat:
Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólások

Szerb karácsonyi asztal

A csíráztatott búza, benne a mécsessel, a termények, az ünnepi kalács ma is ott van az asztalon, csak a kapcsolódó mágikus tartalmak halványodtak el. Szenteste napján, január 6-án sötétedésig megterítették az asztal. Az abrosz alá szalmát szórtak. Rátették a zöld búzát, mézes pálinkát, annyi almát, ahány családtag volt otthon. Egy tálba búza, árpa, kukorica, dió, alma, szőlő, aszalt gyümölcs, közé (ezüst)pénz került. A tetejére szokták tenni a karácsonyi kalácsot, amit az "egészség" nevű kenyérrel együtt hajnalban kellett megsütni, kenyértésztából. A kalács tetejére kovásztalan tésztából formázott kis figurák kerültek: vallási jelképek (Isten keze, Isten szeme, Kisjézus pólyában, nap, hold) és a gazdálkodásra vonatkozók (szőlőskert, hordó, szérű, búzakalász, ökrök, kotlóstyúk). Ezek a szent estén mágikus tartalmat kaptak, így biztosítva az esztendő sikerét, a jó termést, azaz a megélhetést. A pecsételt, kovásztalan poskura és a régi szimbólumok többsége még ott van a mai kalácsokon. De előfordulnak a család életére vonatkozó "aktuális" szimbólumok is: kisbaba, tankönyv, munkaeszköz. A kalács közepébe bukszus ágat szúrnak, mellé kerül a szentelt gyertya. Az ünnepi kalács újévig vagy vízkersztig az asztalon marad.

A szerb családok nem állítottak karácsonyfát. A szoba padlójára szalmát szórtak, ebbe rejtették el az ajándékokat. A díszített fa vagy fenyőág a XX. század közepétől a kisgyermekes szerb családokban kezdett terjedni.