Kép
Fotó
1900-as évek

Építők I.

A kiegyezést követő majd fél évszázadra mint a társadalmi, technikai, gazdasági fejlődés aranykorára tekintünk vissza. Hidak, gyárak, középületek tömege nőtt ki a földből, megjelent a távoli tájakat összekötő hírközlés, sínpárok szelték keresztül-kasul a Kárpát-medencét, s a művelődés – a tankötelezettség bevezetésével – a szélesebb tömegek számára is elérhetővé vált. Megnőtt az állami intézmények száma: egyetemek, kórházak épültek, a modern bürokrácia kiépülésével az állam újabb feladatokat látott el. Mindez, természetesen, nem járt gond nélkül. A társadalmat számtalan régi és újonnan keletkezett törésvonal szabdalta, a szegénység és a nyomor, a nemzetiségi kérdés, a jogintézmények (pl. a választójog) szűkkeblűsége kísérte a radikális változásokat. Mégis, a kor embere úgy érezhette, hogy egy fejlődő, épülő korszak szülötte, a „boldog békeidők” gyermeke.

Most egy emberi sorsot, teljesítményt idézünk meg: olyan hírességünkét, aki nemcsak a helyi keretek között vettek részt az építésben, hanem tevékenysége országszerte tiszteletben és elismerésben részesült.

Fischer Henrik (1855–1919)

A 19. század derekán Szentendrére érkező Fischer család több évtizeden keresztül játszott fontos szerepet városunk életében. Fischer Salamon fűszerkereskedőként szolgálta a város és a környék lakóit, utódai több vállalkozást is indítottak.

A később mérnökként hírnevet szerzet Henrik 1855-ben született. Az utódok emlékezete szerint 18 éves korában döntötte el, hogy mérnök lesz. Münchenben szerzett diplomát, majd visszatérve Budapesten kamatoztatta a megszerzett tudást. A századfordulón társtulajdonosként indította el sikeres mérnöki–építési társulását, a Gross E. és Társa céget. Pár év múlva, fiával közösen, családi vállalkozást alapítottak, Fischer Henrik és Fia néven.

Fischer a korszak legnevesebb mérnökei közé tartozott. Hosszú ideig volt tagja – több éven át elnöke – az Országos Középítési Tanács út- és hídépítési bizottságának, előbb a miniszter, majd később a Magánmérnökök Országos Szövetségének delegáltjaként. Munkatársaival számos nagy feladatban vállalt szerepet (budapesti vasúti összekötő híd, budai körvasút, a soroksári kamarazsilip stb.). Legnagyobb szakmai sikere, s egyben bizonyára életének meghatározó élménye az Eskü téri, Erzsébet királynéról elnevezett híd építésében való részvétele volt, ahol cége a hídfőket, a pilléreket és a pályaburkolatot építette.

Fischer Henrik éltét a betegség és az 1919-es kommunista hatalomátvétel törte ketté. Koholt vádakkal, 1919. áprilisában letartóztatták, majd a gyűjtőfogházba szállították. A börtönben, lefogása után két héttel, ismeretlen körülmények között hunyt el.

FMC

A kiállítás első terme: Fischer Henrik

Értékeld a tartalmat:
Még nincs értékelve
Kapcsolódó szülő tartalmak: