Ezüstkor kiállítás

Szentendre századfordító évtizedei, a modern város kezdetei (1870-1920)

Szentendre a 18. században élte aranykorát, Közép-Európában számon tartott kereskedővárosként. Ekkor épült hét templomának magasra szökő tornyai ma is e boldog kor tanúi. A város fejlődése a következő században lehanyatlott, lakossága, gazdasági ereje csökkent. A kiegyezést követően azután egy új nemzedék emelte föl ismét Szentendrét, kezdte meg egy modern kisváros építését, kapcsolódva a „boldog békeidők” dinamikus, ám ellentmondásoktól sem mentes fejlődéséhez. Ennek a korszaknak volt kiemelkedő alakja a város egykori polgármestere, Dumtsa Jenő, akinek élete, tevékenysége többféle módon is megjelenik a látnivalók sorában.

Kiállításunk – néhány előzményre visszatekintve, illetve a korszakhatáron átnyúló eredményeket is bemutatva – a századforduló időszakának kisvárosát mutatja be. Igyekeztünk a helyi fejleményeket a kor történetébe ágyazva bemutatni, követve, idézve azokat a technikai-életmódbeli változásokat, amelyek átalakították az emberi életet. Körképünk nem eseménytörténet, sokkal inkább a változás, az új, modern kisvárosi jegyek megjelenésére, a hagyománnyal való együttélésére, olykor küzdelmére összpontosít.

Történetünk a fő csomópontok köré épül. Bemutatja azokat a momentumokat, amelyek a várost mindjobban a fővároshoz kötötték. Ilyen volt mindenekelőtt a HÉV-vonal kiépülése. Másrészről ekkor fedezték fel a budapestiek is Szentendrét, aminek jele olyan hírességek megtelepülése a városban, mint Jankó János, Ábrányi Emil vagy Hauszmann Aladár. Ekkor indultak meg nagy számban a turisták is a Duna mentén, vagy a Pilis megtekintésére.

A városfejlődést a hivatali intézményesülés formái, a hagyományos bortermelésre épülő gazdálkodás megszűnése és az ebből következő termékszerkezet váltás, a pénzügyi és iparszervezetek létrejötte, az egyesületek és a helyi sajtó megteremtése tükrözi a kiállításban. Láthatjuk a kor polgárait, az együtt élő nemzetiségeket, a közösségi tereket, színi előadásokat, a mozit, mindezt az infrastrukturális, technikai, életmódbeli újítások keretében. Megjelenik a Duna, az áru- és személyszállítás és az új sportok színhelye, partján a piaccal, a városi korzóval.

A kiállítás utolsó része egyben korszakhatárt is jelöl. A huszadik század első két évtizedének zaklatott, vitákkal is terhelt időszaka jelenik meg a záró részben, melyet leginkább a soknyelvű összhang megszűnése, a szerb közösség szerepének visszaszorulása, a város gyors magyarosodása és a háborús évek megpróbáltatásai jellemeznek.

 

http://www.muzeumicentrum.hu/ezustkor/