Írás
1920-as évek

Az 1920-as évek elején véletlenül feltörő artézi kutat Szentendrén gyógyfürdőként hasznosították. A szakemberek a környék  vízrétegének felkutatására indultak.

SZALAI TIBOR: A SZENTENDREI ARTÉZI KÚT (Hidrológiai Közlöny; 7-8. évf.; 1927/1.)

Szentendrén 1926. év tavaszán egy artézi kutat fúrtak, hogy fürdőt létesítsenek. Tőkehiány miatt a triász medencéből nyerhető vízre nem gondolhattak, így aztán csak az oligocénből való víznyerés esete maradt fenn. Kétkedéssel fogadtam, hogy onnan felszálló vizet nyerhessenek - mégis, nyertek - igaz, hogy nem nagy a gyakorlati értéke! Ez a tény arra ösztökélt, hogy annak oka után kutassak. Ezen a területen általában három víztartó különböztethető meg. Még pedig: az oligocénnél fiatalabb képződmények és részben a felső oligocén rétegei alkotják a talajvizet gyűjtő medencéket, az oligocén mélyebb homokos közfekvetei adják az ú. n. mélyvíz nívókat, míg a triász komplexus szolgáltatja a termális vizet adó medencét. Amíg a terület egy részén a baj az, hogy nemcsak talaj, hanem még mélyebb vízhez sem lehet jutni, addig más részein oly magasan van a talajvíz, hogy a pincék az esős évszakban megtelnek vízzel és évszakos források keletkeznek. Az előbbinek oka a rétegek zavarodott szerkezetében, dűlési viszonyaiban, az utóbbinak pedig az agyagos rétegek felett levő homokos illetve egyéb hordalék rétegek kivékonyodásában keresendő. Fentiekben érintettem a talaj, illetve mélyvizek kérdését, továbbá az artézi vizet tartó medencékről is szóltam, most már ama oligocén képződmények tárgyalására térek, amelyek artézi víz szempontjából jelentőséggel bírnak. Ezek két csoportba oszthatók, mégpedig a pomáz-pilisszentkereszti tektonikus fővölgytől DNy-ra az alaphegységre települő agyagos, homokos és homok- köves képződmény alkotja az egyik a mélyebb tagot, amelynek kora NOSZKY (NOSZKY : A Magyar Középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei. (Ann.) Mus, Nation. Hung. Vol. XXIV. 1926.) megállapítása szerint közép-oligocén. A magasabb tag az előbbi fővölgytől É., illetve Ék-re terül el, ezt pectunculusos és cyrénás homok, homokkő és agyag alkotja ebben a homokos rétegek, mint víztartók szerepelnek, amint ez VITÁLIS prof. I. sz. fúrószelvényből is kitűnik. (SZALAI : Új adatok Pomáz és környéke geológiájához. (Föld. Közi. p. 108. L1V. 1924.) Ez utóbbiakon általában 21h dűlések mérhetők, ebből a dűlési irányból következik, hogy ez a képződmény a hegység déli szegélyén felszálló vizet nem adhat, amely körülményt a pomázi mély fúrások is igazolták, mert bár elérték a mélyvizet több szintben is, de az nem szállt fel.2 Nem így áll a dolog Szentendrén, ott ugyanis megkapták a felszálló sőt felszökő vizet, aminek oka a Szentendre környéki rétegek ellenkező irányú dőlésében van, amint ez a Papszigettel szemben a Pismánydomb Dunára néző, tehát keleti oldalán látható feltárásból kitűnik, ahol is a rétegek délre a város alá dűlnek. Az előbbi északi és ez a dűlési irány egy kis medencét alkot, amelyet a terresztrikus fiatal miocén (szarmata) foglal el. Ez a képződmény már 1922-ben egy házépítésnél vonta magára figyelmemet, később ezt elég nagy kiterjedésben sikerült térképeznem. Legelőször PETERS majd KOCH emlékeztek meg róla, akik a feltárások elégtelensége miatt diluviálisnak vették. Ebben igen sok riolittufa van, amit már SCHAFARZIK is felismert a szentendrei templomdomb pincéjében. Ezt a képződményt részletesen ismertettem társulatunk 1926. november havi szakülésén. A szentendrei artézi kút fúrását sajnos csak 50 m-től volt alkalmam figyelemmel kísérni, ebben a mélységben már andezittufában haladt a fúró, amely 170—180 m mélységben érte el a felső oligocén víztartót, ahonnan az artézi víz száll fel a felszín fölé körülbelül 110 m magasságba. A víz vegyi összetételére nézve nincsen adatom, bár igyekeztem azt a fürdő vezetőségétől megszerezni, de ezeket az adatokat mégsem adták át. Hőmérséklete 1926. szeptember 8-án d.u. 3-50h-kor végzett mérésem szerint 16° C, vízhozama csekély, állítólag 20 1. percenkint. Az évi középhőmérsékletet 10° C-nak a neutrális zónát 19 m-nek véve, a geotermikus gradiens 25—27 m, tehát még 200—300 m-re kellene lemenniök, ha 33°C—37o C-ú vizet akarnának kapni, de akkor is fennáll a nyerhető víz mennyiségének elégtelensége; azért ezt a kérdést előnyösen, illetve teljes biztonsággal jól megoldani csak a triasz-medencének megcsapolása által lehetne. 

 

2012
2012
FEMUZ

Ártézi kút és földtan

Értékeld a tartalmat:
Még nincs értékelve