fotóművészet

Fotó: Vadas

FEMUZ2014.03.18 15:25
Fotó
FEMUZ

Vadas Enő, a magyar fotóművészet egyik kiemelkedő alakjának felvételei. 

A szentendrei szerb püspöki temlomban az 1930-as években készült fotográfiának számos üzenete és különös jelentősége van számunkra.  A kissé homályos, vélhetően az expozíció alatt bemozdult felvétel a templombelsőt mutatja természetes gyér megvilágításában. A kép közepén fiatal pár térdel imára kulcsolt kézzel az oldalablakból ferdén bevetülő fénysugárban. A napfény és a belső félhomály kontrasztja hangsúlyos. Hogy technikailag előkésztett, vagy inkább “megrendezett” a felvétel, azt a jobb oldalon áló kisfiú alakja bizonyítja, aki a fénnyalábokat egy fehér vászon segítségével deríti a középponti alakokra.  

A kép előterében a fényt visszaverő amvon (kőemelvény) ívei a beeső fénysugár egyenes vonalait ellenpontozzák. A szigorú belsőt a lelógó hatalmas csillárok nehezítik. A kép csöndjében a fehér alakok szoborszerűségét a “kellékesnek odarendelt fiúcska oldja. Nem reprezentatív felvétel, valószínű szerzőnk sem annak szánta. De szentendrei, és 1930-as évekbelimostanra egészen új értékekkel felruházva. A két háború közti magyaros stílusban alkotó művészek egyik fotótúrájának múzeumba került terméke.  

A jól megfogható formai és tematikai jegyekkel rendelkező, esztétizáló stílus Balogh Rudolfhoz kötődik. Követői, a többségében műkedvelő fotográfus bankár/tisztviselő gárda aktív tagja i- köztük Vadas (1899-1962), aki az említett mester tanítványa  - kitűnő érzékkel építették kompozícióikba a fényhatásokat, az ellenfényt, az árnyékok kontrasztos vonalait. Zsánerképeik a falusi élet köznapi, ünnepi pillanatait ragadták meg, gondosan ügyelve a képből sugárzó harmoniára. Budapest környékének városait, falvait keresték a változatos, idilli tartalmakért. Vasárnap délelőttönként kisebb csoportokban szinte kötelező jelleggel zarándokoltak vidékre, hogy ugyanazt a témát megfotózzák". Fotótúráikról Vadas Ernő egyik pályátársa, Járai Rudolf így emlékezik: ha-néha, ha volt egy kis szabadidőm, én is le-lenéztem Csörgeőhöz [Csörgeő Tibor]. Egyszer éppen ott volt Vadas, akinek a képeit már láttam a szaklapokban, és igen nagyra tartottam őt. Csörgeő bemutatott neki, és megbeszéltük, hogy vasárnaponként rendszeresen elmegyünk fotós túrákra. Akkoriban divat volt, hogy vasárnap Pest környéki falvakba, városokba utaznak, Csömörre, Szentendrére, mindig akadtak népies témák, népviseletbe öltözött lányok, templomba menő emberek stb., és akkor én is csatlakoztam hozzájuk.Egy vasárnapi kiránduláson Vadas bemutatott Szöllősy Kálmánnak, aki a képeimet meglátva azt mondta, a jövő nagy reménysége lehetek. Éveken keresztül, hacsak nem volt nagyon rossz idő, mindig együtt mentünk túrákra, és én rendkívül meg voltam hatódva, és nagyon büszke is voltam, hogy együtt lehetek ezekkel az országos hírű fotósokkal. Általában reggel nyolcra értünk ki, és déli egy óra tájban, amikor magasan állt a Nap, beültünk egy kisvendéglőbe (Részlet a Fotóművészet 2008/3 LI. évf. 3. számából:  Járai Rudolf fotóművésszel Bacskai Sándor beszélget)

A megfejtésekért és további visszaemlékezésekért külön köszönet Fejér Zoltánnak és Keleti Évának.

 

Fotóművészet Szentendrén

KendeTamás2012.12.21 06:37
Fotó
PMMI

A Független Újság 1922. február 16-án lelkendezve számolt be a város első fényképészeti szaküzleténekmegnyitásáról. A kisváros óriási szenzációját azt jelentette, hogy 1922-ben Szentendre vizuális kultúrája, fotó- és képzőművészete kis lépéssel hatalmas ugrást tett. Weisz József Görög utcai intézménye a semmiből indulva hamarosan őstémák tucatjait ragadta s ragadtatta meg.

Tartalom átvétel